Estefelé jár. A levegő
lassan lehűl.
Árnyak kelnek útra
a fák lombjai közül.
Az ég csillagterítőt
húz fel s takarót
a messzi mezőkre.
Sötétbe hanyatlik
a horizont.
Roppant hegyek ormán
inognak fényes csillagok.
Kocsim alól
elfogynak a kilométerek.
Lelkemből
kiapadnak a versek.
Méla rabként
gondolatom
Emléked körül
tántorog.
Lásd, az éj rám szakadt,
feléledtek az álmok.
Már nem hiszem,
hogy valósággá válnak:
Veled már csak
bennük találkozom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése