Negyvenhárom másodperc - 2009., Salgótarján; London, RADA (angol nyelven)

5 perces színmű

Szereplők:

Első utas

Második utas

Rádió

Első és Második utas ül egymás mellett egy-egy székben, meg-megrázkódnak. Háttérből motorzúgás hallatszik. Úgy tűnik, valami járműben ülnek. A Rádiót nem látjuk, azonban egy digitális óra számlapját igen. Öt perctől számol visszafelé. A két férfi unott képet vág, Második utas látványosan ásít.

Rádió: …az idő tiszta, a délelőtti órákban napsütés várható, csak később növekszik meg a felhőzet. Még négy perc, negyvennégy másodperc.

Első utas: Mit is mondott, hová valósi?

Második utas: Gringbe. A nyúltenyésztő vidék, tudja. Ilyen nagyüzemi. Tápon neveljük őket.

Első utas: Aha. Sosem hallottam róla. Talán ezért nem is jegyeztem meg.

Második utas: Nem gond. Mások sem szokták.

Első utas rá akar gyújtani.

Második utas: Szabad ezt itt?

Első utas: Nem, egyáltalán, nem.

Második utas: Mert még baj lesz, érti…

Első utas: Ettől? Nem hiszem. De azért jobb, ha inkább nem gyújtok rá. Nem mintha észrevennék vagy ilyesmi, de nem gyújtok rá. Nem is tudom, miért jutott az eszembe. Máskor nem is dohányzom.

Második utas: Valami gond van?

Első utas: Dehogy. Nincs semmi. Mi lenne?

Második utas: Nem tudom. Idegesnek tűnik.

Első utas: Semmi gond. És mit csinál ott?

Második utas: Hol?

Első utas: Hát ott, ahol mondta.

Második utas: Gringben? Én is nyulakat tenyésztek.

Első utas: Sejtettem.

Második utas: És maga?

Első utas: Horgászok.

Második utas: Igazán? Kiskoromban mindig vágytam horgászni. De soha nem mentünk. Nem volt a közelben folyó. Ezután is fog?

Első utas: Horgászni? Persze. Már nagyon várom.

Második utas: Elképzelem, ahogy ott ücsörög a parton, bámulja az úszót, és nem történik semmi sem. Mondja, nem unatkozik közben?

Első utas: Dehogy. Éppen ez a lényege. Hogy nem történik semmi. Csend van. Csak én és a halak, senki más.

Rádió: Négy perc.

Második utas: És mit fog?

Első utas: Pisztrángot. Aztán megsütöm. Az íze…

Második utas: Jézusom, csak nem megeszi?

Első utas: Meg én. Maga talán nem szereti a halat?

Második utas: Szeretni szeretném, de egy ideje kerülöm. Nem biztonságos. Jobban tenné, ha maga sem fogyasztaná.

Első utas: A nyúl jobb?

Második utas: Határozottan. Tápon neveljük őket.

Első utas: Aha. Házas?

Második utas: Két napja.

Első utas: Igazán? Nos, akkor gratulálok!

Második utas: Köszönöm. Ideje volt megházasodnom. Tudja, nem egy világ szépe, de kedves, nagyon kedves lány. Amolyan… feleségnek való. Legalább három gyereket akarunk. Három fiú, na az volna az igazi!

Első utas: És ő hol van most?

Második utas: Ki?

Első utas: Ki, ki, hát az asszony.

Második utas: Hát, Gringben.

Első utas: Ő is nyulakat tenyészt?

Második utas: Nem, nem, csak az apja. Tudja, ilyen nagy fekete-fehér nyulakat. Ha majd hazamegyek, ott fogok dolgozni. Az apja üzemében. Rendes tag. Megígérte, hogy felvesz, ha megházasodom. Az ő nyulai igen jók, tudja? Azokban nincs nehézfém. Biztonságos megenni. Ez a fontos, ezért nem eszem halat. Na és maga? Van valakije? Családja?

Első utas: Volt egy asszony, két gyerekkel. De már nem beszélünk egy ideje.

Második utas: Ó. Nagyon sajnálom. Manapság sokan elválnak. A távollét sokakat felőröl. Mikor látta őket utoljára?

Első utas: Két éve.

Második utas: Én még nem láttam a feleségem, csak leveleztünk. Így, ha lehet, még jobban hiányzik.

Első utas: Még nem is látta a nőt?

Második utas: Nem, még nem. Azt hiszem, már alig várja, hogy lepókhálózzam. Még szűz, legalábbis ezt írta. Magának is biztos hiányoznak a szerettei.

Első utas: Már nem igazán. Kezdem elfelejteni őket.

Második utas: Hogyhogy?

Első utas: Hát, telik az idő. Egyszerűen eltűnnek a múltban.

Második utas: Én ezt nem igazán tudom elképzelni.

Első utas: Majd el fogja tudni. Úgy tíz, tizenöt év házasság kell hozzá.

Második utas: Mitől változott meg a dolog?

Első utas: A feleségem nem értett egyet a döntésemmel. Azt mondta, vagy ő, vagy a munkám. Így aztán elváltunk. Mikor elkezdtem a melót, az első út után inkább megírtam nekik, vegyék úgy, hogy meghaltam.

Rádió: Három perc.

Második utas: De hiszen még él!

Első utas: Az ő szemükben már nem. Legalább nem kell gyerektartást fizetnem.

Második utas: Azt hiszem, érthető, hogy az asszony több figyelmet szeretett volna. A mi munkánk hosszú időre elszakít a családtól.

Első utas: Nem, valójában nem ez volt a baja. Tudja, ő ellenzi.

Második utas: Pedig tudhatná, hogy éppen ezzel oldjuk meg minden gondunkat. Végre nem kell rettegésben élnünk többé. Miénk a jövő. A gyerekeink is egy szebb világban élhetnek. Hát kell ennél több? Ez mindent megér. Én bármit megtennék érte, hogy a gyerekeimet senki se fenyegesse.

Első utas: Ezért szerződött?

Második utas: Naná. Mint mindenki.

Első utas: Mint mindenki, igen.

Második utas: Magának ez hányadik?

Első utas: Hetedik.

Második utas: Az szép. Nekem az első.

Első utas: Igazán? Én azt hittem… én valamiért azt hittem, már túl van rajta.

Második utas: Ne aggódjon, sokat gyakoroltatták velünk. Nem lesz gond, de tényleg.

Első utas: Nem aggódom. Emiatt legalábbis nem.

Második utas: Van valami, amit maga szerint tudnom kell?

Első utas: Apróságok. Mikor meghúzza a kart, ne rántsa meg. Csak szépen lassan, egyenletesen vonja maga felé, rendben?

Második utas: Rendben.

Első utas: És ne nézzen le.

Rádió: Két perc. Magasságunk tízezer méter.

Második utas: Miért? Rajtunk lesz a védőszemüveg, nem?

Első utas: Nem véd meg minden ellen.

Második utas: Hogy érti ezt?

Első utas: Nem számít. Először úgyis mindenki lenéz. Látni akarja, milyen. Tudni vágyik. Aztán már sosem fogja elfelejteni. Hogy újra képes lesz beleülni ebbe a székbe, az majd később derül ki.

Második utas: Elég jól fizet. Én biztos részt veszek a következőn is. Nem tűnik nagy durranásnak. Mármint úgy értem, az, amit nekünk kell csinálni. Érti. Csak meghúzom a kart, ha szólnak, és ennyi.

Első utas: Ha maga mondja.

Második utas: Mindig a kioldás után negyvenhárom másodperccel robban?

Első utas: Igen. Ha tízezer méterről dobjuk. Ez az optimális magasság.

Második utas: Ezt magyarázták a kiképzésen is.

Első utas: Akkor mindent tud.

Második utas: Az előbb rám akart ijeszteni, igaz?

Első utas: Tessék? Hogy én? Nem vette észre eddig, minek a társaságában utazunk? És még én akarom megijeszteni?

A motorzúgás elhalkul.

Második utas: Jól van, jól van. Csak úgy kérdeztem.

Első utas: Megijedt?

Második utas: Nem is tudom. Inkább félek.

Első utas: Mitől?

Második utas: Hogy elrontok valamit.

Első utas: Arra kicsi az esély. Csak húzza meg azt a kart. Azért vagyunk ketten, hogy segítsük egymást. Nem lesz gond.

Második utas: Oké, oké. Nem lesz gond.

Első utas: Még mindig fél?

Második utas: Már nem annyira.

Első utas: Helyes. Túl lesz rajta, és mehetünk is haza.

Második utas: És utána mi fog történni?

Első utas: Odalent?

Második utas: Nem, itt, velünk.

Első utas: Utána kicsit dobálni fog a lökéshullám. De semmi különös.

Második utas: És ne nézzek le?

Első utas: Le fog. Mindenki lenéz.

Rádió: Ötven másodperc. Figyelem, kioldásra felkészülni.

Első és Második utas előrenyújtja a karját, mintha megragadnának egy-egy botkormányt vagy kart.

Rádió: Figyelem, kioldás öt másodperc múlva. Öt, négy, három, kettő, egy.

A visszaszámlálás végén a szereplők maguk felé húzzák a képzeletbeli kart, nagy erőkifejtéssel, közben élesen jobbra dőlnek, ahogy kanyarodik a gép. Az óra pont 43 mp-et mutat. Még nagyobb a rázkódás, süvítő hangot hallunk. A két férfi, mikor ismét egyenesen ülnek, gépies mozdulattal búvárszemüveg-szerű fekete szemüveget tesznek fel.

Második utas: Maga lát ebben a vacakban bármit is?

Első utas: Az égvilágon semmit.

Második utas: Tudja, nyulat enni egészségesebb, mint halat. A nehézfémek miatt. Bekerültek a tengerbe meg a folyókba, és senki sem tisztítja ki onnan őket.

Mikor az óra lejár, vakító fény villan fel, aztán gyér félhomály. Az Első utas már sehol. A színpadon a Második utas felnéz, és lassan leveszi a szemüvegét. Meredt a tekintete.

Vége