Színmű: Millenniumi kölykök (2010)

Millenniumi kölykök

(színmű két felvonásban)

Szereplők:

LÁNY

BÁTY

ÖCS

NÉNI

IDEGEN

TÖMEG (kb. nyolc-tíz fő,

 színpad méretétől függően)

ELSŐ FELVONÁS

Első jelenet

Tompa fények, a színpad egyik felén fotel, oldalról villogó fény világítja meg, mintha a fotelben ülő NÉNI (csak a kezét látjuk) tévézne. Előtérben két nagy bőrönd várakozik.

A színpad másik felén LÁNY és ÖCS az ágyon, szeretkezés után. LÁNY rágyújtana, de ÖCS kiveszi a kezéből. LÁNY nem orrol meg érte, inkább játékosan veszi ezt.

ÖCS Hallani nem hall minket, de szaglása még van.

LÁNY Kit érdekel? Na, add vissza szépen.

ÖCS Nekem is van szaglásom.

LÁNY Majd nyitunk ablakot.

ÖCS Rohadt hideg van.

Telefoncsörgés az ágy mellől. ÖCS csak lehajol érte és felveszi. LÁNY fintorog, de aztán beszélgetés közben odabújik ÖCS-höz, aki próbálja lerázni.

ÖCS Igen. Igen, én… Igen… Nem, figyelj… Nem találtam ott… Tudom, és szerdára meglesz, esküszöm… Jó, de mégis mit vársz, nem tudok ennyit a semmiből… (LÁNY elhúzódik, visszaszerzi a cigarettáját, aztán felöltözik. ÖCS észre sem veszi, egyre emeltebb hangon beszél.) Attól, hogy üvöltve káromkodsz, nem lesz meg hamarabb… Nem, nem vagyok beszarva, nyugi van már, meglesz… Igen, meglesz, mert megígértem, azért, bassza meg!

ÖCS leteszi.

LÁNY Mi volt ez?

ÖCS Semmi, csak a főnököm.

LÁNY Nem a főnököd volt. Ne hazudj, legalább nekem ne.

ÖCS Mi az, hogy legalább neked ne?

LÁNY Rendben, hagyjuk.

ÖCS Te kezdted, nem én.

LÁNY Mert folyton titkolózol. Aggódom.

ÖCS Pedig nincs miért. Feleslegesen idegesíted magad.

LÁNY Akkor miért nem mondod el?

ÖCS Minek kössek az orrodra csupa unalmas ostobaságot?

LÁNY Ez nem hangzott annak.

ÖCS Minek hangzott?

LÁNY (elmenőben) Bajban vagy.

ÖCS Képzelődsz. Most meg hová mész?

LÁNY Én sem kötök az orrodra minden uncsi butaságot. (El.)

ÖCS nadrágot húz, közben NÉNI feláll, ő is el, kialszik a tévé, majd ÖCS LÁNY után viharzik.

Második jelenet

A helyszín reptérre változik, belép a TÖMEG, táskával kezükben – a szín előterében lévő bőröndöket is magukhoz veszik –, illetőleg kiviszik a színről az ágyat és a fotelt. A TÖMEG tagjai lassan átlós sorba helyezkednek a színpadon, repülőjegyekkel kezükben.

Megjelenik BÁTY egy hátizsákkal, aki az emberek feje felett nézelődik (még mindig a közönség felé fordulva), úgy tűnik, keres valakit. Hátul megjelenik ÖCS (teljesen felöltözve), aki szintén nyújtogatja a nyakát. Észreveszi testvérét, és kiabálva átfurakszik a TÖMEG-en, BÁTY is végre meglátja őt.

ÖCS Hé, bátyó, itt vagy végre!

BÁTY Kölyök, tényleg te vagy az? Lefogytál!

ÖCS Mint a bukszám!

BÁTY Mióta is? Két éve? Úristen, két éve!

ÖCS Úgy bizony, már olyan rég. Ennyi a holmid?

BÁTY Egy napra nem kell több.

ÖCS Minden rendben volt az úton? Múltkor átrepültünk Dublinba, a gatyám is le kellett tolnom a fémkapu előtt! Na, gyere, farkaséhes vagyok.

Harmadik jelenet

A helyszín ismét változik a TÖMEG révén, egy bevásárlóközpontba kerülünk, a TÖMEG lánytagjai különféle italokkal kezükben illegetik magukat, de csak maguk elé – a közönségre – nézve, ÖCS a színpadon kívülről (mint az imént a TÖMEG a bőröndökkel) szerez egy bevásárlókocsit, benne egy szatyorral. ÖCS és BÁTY a lányok – a „pult” – mellett halad el lassan.

ÖCS És, anya hogy van?

BÁTY Szokásos. Azon töpreng, hogy nyugdíjba megy, én meg olyankor gyorsan rövidre zárom a beszélgetést.

ÖCS Hogyhogy?

BÁTY Mert jön az unokatéma.

ÖCS Meg a bezzeg az apád a te korodban?

BÁTY Talált.

ÖCS Akkor tényleg minden a szokásos.

BÁTY Hiányzol nekik.

ÖCS (nem néz BÁTY-ra, a szeszesitalok között válogat) Sajnos nem mehetek haza gyakrabban.

BÁTY Ünnepekkor azért általában hazautaznak a vendégmunkások is. Ne csak én hallgassam már az észt otthon.

ÖCS (a kosárba tesz egy üveget, előbbit BÁTY-ra hagyta, hogy tolja) Én nem vagyok vendégmunkás.

BÁTY Nekik egyre megy. Nincs otthon a kisebbik fiú.

ÖCS (tovább válogat, BÁTY közben visszateszi az italt, miután megnézte az árát, és másikat választ helyette) De ez nem ilyen egyszerű. Ha csak úgy elutazom, még kirúgnak. Tudod, hogy megy ez. Neked is volt benne részed. Tényleg, mi a helyzet munkafronton?

BÁTY Majd alakul valami. Aki akar, talál.

ÖCS Ja, talál, csak nem azt, amit szeretne.

BÁTY Ha egyáltalán tudnám, mit szeretnék.

ÖCS Na, igen, ezen nem árt elgondolkodni, így huszonöt évesen.

BÁTY Huszonhét.

ÖCS (most már a testvérére figyel, közben a háttér megváltozik, lányok el, a szereplők egy kasszához értek a színpad egyik végéből a másikba haladva) Bakker. Tényleg rég voltam otthon. Csajod megvan?

BÁTY Egy hete szétmentünk.

ÖCS Ó, basz. Sajnálom.

BÁTY Ez van, majd… túllépek rajta.

ÖCS Mondhattad volna a telefonba’.

BÁTY Nem mondtam, mert még nem volt teljesen eldőlve.

ÖCS És most már igen?

BÁTY Mondhatjuk.

ÖCS Akkor pont jó lesz a levegőváltozás, este berúgunk, mint a szemét.

BÁTY És veled, mi a helyzet?

ÖCS (fizetne a kasszánál, de nincs nála elég pénz, a zsebeit kutatja) Hát, tudod, ilyen cégnél vagyok, ami izé, mindenféle tervezéseket csinál, és kitanultam egy új progit, amivel fasza enteriőröket lehet machinálni, de igazából ez is olyan, hogy aki akar, talál, csak nem azt, amit szeretne. Nekem mindig az autók jöttek be, az autótervezés. De majd idővel. Most ez is megteszi.

BÁTY (közben kipótolja az összeget) Azt hittem, itt minden külföldi szobafestő vagy ács.

ÖCS Hogyne. És a takarítóknak is diplomája van.

Kiveszik a bevásárlókocsiból a holmit, a kassza levonul a színről, majd ÖCS úgy tesz, mintha egy ajtót akarna kinyitni kulccsal.

Negyedik jelenet

Nyílik a képzeletbeli ajtó, a bevásárlóközpont erős fényei letompulnak, és a színpad másik végére TÖMEG betol egy fotelt a közönségnek félig háttal, NÉNI beleül, megint csak a kezét látjuk a karfán, egy másik pedig berakja a két bőröndöt a színpad előterébe, ugyanoda, mint a darab kezdetén. Villogó fény világít oldalról a fotelben ülőre, mintha tévét nézne.

A TÖMEG tagjai a másik oldalról betesznek egy szemeteskosarat, egy kicsiny asztalt, rá összegyűrt fóliát, amiben szendvicsek lehettek, két poharat meg egy széket a színre. A beszélgetés közben majd ÖCS és BÁTY oda pakolják ki az italt.

TÖMEG el.

ÖCS Csókolom, megjöttünk.

BÁTY Ki az, a főbérlő? Magyar?

ÖCS Lengyel. Egy idős néni.

BÁTY Tud magyarul?

ÖCS Minden süket tud magyarul.

BÁTY Mi ez a fény? Nem zavarok?

ÖCS Frászt! Csak a híreket nézi. Nem is szokott kijönni, egyszer házibulit csaptunk ezen a tíz négyzetméteren, másnap kamillázott, hogy mi az a sok pohár meg pia az asztalon. De nem rágott be, jó arc.

BÁTY (a bőröndökre mutatva) Készülsz valahová?

ÖCS Nem én, hanem a néni. De már akkor is, amikor ideköltöztem.

BÁTY Hogyhogy?

Helyet foglalnak az asztalnál, ÖCS tölt maguknak.

ÖCS Az egész családját deportálták a háborúban, ő meg kikerült ide. A bőröndbe tette az összes fontos holmiját arra az esetre, ha megint menekülni kell. Ezért nézi a híreket. Hogy időben lássa, megint elkezdődik-e.

Csengetés.

ÖCS Ez biztosan a csajom.

Ötödik jelenet

ÖCS kimegy, hogy ajtót nyisson, beviharzik LÁNY, úgy fest, haragszik ÖCS-re. BÁTY láttán az asztalnál megtorpan. BÁTY feláll a székről.

ÖCS Ez itt a bátyám. Akiről meséltem, hogy jön. Tud angolul. Cseveghettek!

BÁTY Helló.

LÁNY (kissé zavartnak tűnik) Helló. Isztok?

ÖCS (az üveggel kezében poharat keres, de nem talál, ezért a sajátját nyújtja a lánynak) Aha. Kérsz?

LÁNY Kösz, nem. (BÁTY-hoz) Ha megbocsátasz egy percre. (ÖCS-öt félrevonja, a színpad előterébe mennek, a bőröndökhöz.)

ÖCS Mi az, valami baj van?

LÁNY Ezt akartam tudni én is. Hogy sikerült-e elintézned, amit akartál.

ÖCS Figy, majd megbeszéljük, de erre most nem érek rá, vendégünk van.

LÁNY Két napja kerülgetjük egymást.

ÖCS A bátyám van itt.

LÁNY Tudom, az előbb bemutattál neki.

ÖCS Akkor meg?

LÁNY Van egy kis pénzem…

ÖCS Tessék?

LÁNY Mennyi kellene?

ÖCS Mire?

LÁNY (türelmét vesztve) Jaj, nem lehetsz ennyire hülye!

ÖCS Te meg vagy őrülve! Semmiféle pénz nem kell! Azonnal verd ki a fejedből! Na, gyere, igyál velünk egy kortyot.

LÁNY (vonakodva) és ÖCS visszatérnek az asztalhoz.

BÁTY Remélem, nem zavarok…

ÖCS Miket beszélsz! (LÁNY-hoz) Kerítek egy poharat.

LÁNY Nincs elmosogatva.

ÖCS Ó, tényleg, ezer bocs. Este megcsinálom.

LÁNY Este nem érsz rá.

Megcsörren ÖCS telefonja, hóna alá kapja az üveget, ami mindvégig a kezében volt, a telefont előveszi, de csak megnézi, nem veszi fel.

ÖCS Valamit elfelejtettem, le kell ugranom a boltba.

Kiviharzik az itallal együtt, LÁNY és BÁTY néznek utána, LÁNY már majdnem megszólítja BÁTY-ot, amikor ÖCS visszarohan (most már a fülén a készülék), leteszi az üveget az asztalra, és megint el.

Hatodik jelenet

Feszengő, hosszabb csönd LÁNY és BÁTY között, előbbi táskájával ölében letelepszik ÖCS helyére az asztalhoz, aztán egyszerre kezdenek beszélni.

BÁTY Te is itt…

LÁNY Most érkez…

BÁTY bocsánatkérően jelez, hogy LÁNY beszéljen.

LÁNY Nem fontos.

BÁTY Oké. (Később.) Te is itt laksz?

LÁNY Igen.

BÁTY És te meg öcsém?

LÁNY nem válaszol, feláll, és a szendvicsek összegyűrt fóliáját a szemeteskosárba dobálja.

BÁTY Mennyibe fáj itt az albi?

LÁNY (némi takarítás után visszaül) Nekem semmibe, itt lakom. Ez a nagyanyám lakása. (BÁTY a „szoba” felé int, ahol a tévé még mindig villódzik, és a néni továbbra is a fotelben ül. LÁNY bólint.) Mesélte a bőröndöket, mi?

BÁTY Nem… azaz… igen. Nem mindenki tart útra kész pakkot az előszobában.

LÁNY Mindegy, őt nem lehet megváltoztatni. Ragaszkodott hozzá, hogy én is készítsem össze a magamét.

BÁTY Az egyik a tiéd?

LÁNY Csak ettől nyugszik meg.

BÁTY Megkérdezhetem, mit raktál bele? Úgy értem, ha otthon mindent használok, akkor nem tarthatom egy bőröndben.

LÁNY Én sem tartok benne semmit. De ő ezt nem tudja.

BÁTY (kisvártatva) Öcsém nem is említett engem, ugye? És azt sem, hogy jövök.

LÁNY Nem szokása.

BÁTY Az lesz a legjobb, ha estére keresek valami youth hostelt.

LÁNY Ne hülyéskedj. Itt vagy, itt vagy. Van elég hely. Te is jössz a buliba, nem?

BÁTY Öcsém emlegetett valami ilyesmit.

LÁNY Hol marad már?

BÁTY Messzebb van innen a bolt, legalábbis, amelyikben voltunk.

LÁNY Csak nem hiszed, hogy boltba ment?

BÁTY Hát hová ment?

LÁNY Ki tudja! (Beleiszik ÖCS poharába).

BÁTY És a néni… Megkérdezhetem, hogy mit rakott a bőröndbe?

LÁNY Fényképeket. Könyvet. Ruhákat, piperét. Amire egy nőnek szüksége lehet, hogy bármikor rendbe hozhassa magát, és ne szólják meg az utcán. Emlékeket, amiket egyébként élesebben tud felidézni a fotóknál.

Hetedik jelenet

ÖCS (visszatér, épp akkor teszi el a telefonját a zsebébe) Itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok.

LÁNY Mi van?

ÖCS Magyar mondás.

BÁTY Közelebb is akadt bolt?

ÖCS (hirtelen nem érti, aztán kapcsol) Ja, van itt egy éjjel-nappali a szomszéd utcában. (Lányhoz.) Most meg mi van?

LÁNY Semmi.

ÖCS De, van valami.

LÁNY Mondom, hogy semmi!

ÖCS Látom rajtad! Úgyhogy ne mondd azt, hogy semmi, mert falra mászom!

LÁNY (felkel az asztaltól, az öregasszony felé indul, de visszanéz, mielőtt a fotellel együtt kitolja a NÉNI-t a színről, és eltűnik) Ez is ilyen magyar mondás?

Nyolcadik jelenet

ÖCS Aj, de utálom, amikor így besértődik. (LÁNY-t utánozva) Semmi! Nincsen semmi! (BÁTY-hoz, az italra célozva) Látom, nem sokat termeltetek.

BÁTY Figy, nem mondtad, hogy ez az ő lakása. És tök kellemetlen volt, hogy itt hagytál vele, nem is ismerem.

ÖCS Baszod, itt maradsz vele tíz percre, és máris olyan leszel, mint ő.

BÁTY Nem, ez nem igaz. Azt sem tudom, milyen, és…

ÖCS De én tudom. Ilyen.

BÁTY Keresek éjszakára egy youth hostelt.

ÖCS Francokat keresel, megyünk bulizni. Reggel meg felteszlek a gépre. Na, gyere.

BÁTY Hová?

ÖCS Nem vetted még észre, hogy Londonban vagy? Várost nézünk!

Kilencedik jelenet

A színpad megtelik hangokkal: autók zaja, kong a Big Ben, valahol törik az aszfaltot, léptek koppannak az utcán, és a TÖMEG keresztül-kasul mászkál a színpadon, a fiúk zakó-nyakkendőben, lányok szoknyában, némelyik piros kabátban, aki kiért a színről, a színfalak mögötti fordulásnál táskát, sálat, esetleg kalapot cserél. A forgatagban BÁTY és ÖCS nézelődnek felfelé az épületekre. BÁTY-nál előkerül egy kompaktgép, tessék-lássék villantgat vele. ÖCS elégedetten várakozik mögötte. A háttérzaj enyhül.

ÖCS Na, mit szólsz?

BÁTY Szép.

ÖCS Szép. Csak ennyi?

BÁTY Nagyon szép.

ÖCS Nem tetszik neked.

BÁTY De, nagyon tetszik.

ÖCS Nem, látom rajtad, hogy nem tetszik. Nem kellett volna találkoznod vele. Elrontott.

BÁTY Ne magyarázz már bele olyasmit, ami nincs.

ÖCS Ezerszer láttam már a Parlamentet meg a Big Bent, és még mindig megnézem, mert olyan… olyan remek, és te csak annyit mondasz, hogy tetszik?

BÁTY Mit akarsz, mit mondjak?

ÖCS Nem érted te ezt, én tervező vagyok, ezek az épületek mesélnek!

BÁTY Az biztos, többet is mondanak, mint te.

ÖCS Miért, mégis mit akarsz tudni?

BÁTY Például, hogy miért nem mondtad neki, hogy jövök?

ÖCS Ó, anyám, már megint ott vagyunk, ahol két éve. Mindenbe beleszólsz!

BÁTY Azért ez túlzás. Könnyelmű vagy.

ÖCS Te most kioktatsz? Éppen te, akinek ugyanúgy megmondhatnám én is a frankót? Mit tettél le az asztalra? Két évvel idősebb vagy, mint én, és mi lett belőled?

BÁTY Sértegess csak, ehhez mindig is értettél. A problémákkal szembenézni, ahhoz nem! Fizetsz ott egyáltalán lakbért?

ÖCS Hogy mi van?

BÁTY Szereted a lányt?

ÖCS Ehhez már igazán semmi…

BÁTY Menekülsz, azért vagy ebben a városban!

ÖCS Azért vagyok itt, mert itt kaptam melót! Te meg egyszerűen irigykedsz, mert félsz, hogy végül mégis megcsinálom a szerencsémet, te pedig visszamész, és egy irodában végzed aktatologatóként! Hová lettek a nagy álmaid, hogy író leszel, hogy színész leszel, hogy rendező leszel! És még én vagyok szánalmas?

BÁTY És a tieid? A tieid közelebb kerültek? Azt hiszed, nem látok át a szitán? Azt hiszed, engem becsaphatsz, ha már a barátnődet nem?

ÖCS (kicsit később) Anya küldött ide?

BÁTY Nem. Te hívtál meg.

ÖCS No, no, no, no, mindketten tudjuk, hogy ez nem így működik, anya nagy játékos, és akármikor elhiteti veled meg velem, hogy én akartalak meghívni, miközben te nem is akartál jönni, vagy akartál jönni, pedig én nem is akartam hogy gyere…

BÁTY Hagyd már! Inkább egyszer az életben, ismerd be. Szükséged van rám.

ÖCS Szükségem? Rád? Mikor kértem tőled bármit is?

BÁTY Sosem kértél, szavakkal legalábbis. Anya sem szavakkal kér. Ezt tőle örökölted, nem teszed fel egyenesen a kérdést, te is ugyanazt játszod, mint ő, legfeljebb nem mindig veszed észre. Nem manipulálsz tudatosan, mert ahhoz csak a nők értenek. És ha valaki rátér a tárgyra, rögtön kihátrálsz.

ÖCS Komolyan, te pályát tévesztettél. Mehettél volna pszichológusnak. Talán még keresnél is vele.

BÁTY Térj a tárgyra!

ÖCS Nincs tárgy! Meghívtalak, és kész!

BÁTY Hideg ez a város.

ÖCS Öltözz fel jobban.

BÁTY Nem így értettem.

ÖCS Persze, hogy nem… Jó, rendben. Elismerem, hideg, ha nem tartozol ide. De ez minden várossal így van. Néha egész országokkal. Akkor basztál rá, ha éppen ott születtél.

BÁTY Valahányszor hazaértem külföldről, jó érzés volt.

ÖCS Holnap ilyenkor újra átélheted. Már megérte eljönnöd ide.

BÁTY Gúnyolódj csak, de azért nekünk egész klassz dolgunk van. Válogathatunk.

ÖCS Mármint a helyek között, hol nem tudunk meglenni?

BÁTY Tudod mit? Csak egy napra jöttem. Mutasd meg nekem Londonból, amit szerinted látnom kell, mielőtt visszamegyek.

Tizedik jelenet

Megváltozik a szín: a fények besötétülnek (olyanná válik, mintha egy hosszúkás ablakból érkezne), TÖMEG el, megszűnik a hangzavar, két széket hagynak a színpad közepén, a székeken egy-egy kicsiny Biblia. ÖCS és BÁTY kézbe veszik a könyveket, majd leülnek. A háttérben valaki köhint, néha lépések zaja hallatszik – visszhangzanak. ÖCS szórakozottan forgatja a Bibliát, BÁTY fölfelé nézeget, úgy tesz, mintha fényképezne, de aztán nem kattintja el.

ÖCS Mi van, nem örökíted meg?

BÁTY A fotó nem adná vissza. Inkább memorizálom.

ÖCS Micsinálsz?

BÁTY Az emlékezetembe vésem.

ÖCS Tudom, mit jelent memorizálni.

BÁTY Hogy öregkoromban is emlékezzek rá, ne csak arra, hogy voltam itt, és csináltam pár fotót, amik egyszer elszálltak a vinyóval együtt, mert hülye módon nem mentettem ki lemezre. Amit amúgy sem veszek elő, hogy megnézzem. Az emberek mindig mindent meg akarnak örökíteni, és megölik vele a pillanatot.

ÖCS Anya biztos számon kéri majd, hogy miért nem fotóztad le.

BÁTY Majd rákeresek neki a gúgliban, azokon is tök ugyanez lesz.

ÖCS De azokon nem látszunk.

BÁTY Így sem.

ÖCS (később) És hogy memorizálod? Megszámolod az oszlopokat is?

BÁTY Nem, inkább a hangulatára próbálok emlékezni.

ÖCS Gondolnád, egy ember az egész életét feltette rá, hogy ez felépüljön? Ez olyan, mintha én egyetlen autót terveznék egész életemben!

BÁTY Azért nem ugyanaz.

ÖCS Persze, hogy nem ugyanaz! Ma már csinálhatsz bármit, az egész annyira… átmeneti. Időleges. Rövidtávú. De nézd meg, mit hagytak ránk a múltból. Mennyi mindent. Nem fog el néha a kétség, hogy mi semmit sem teszünk hozzá?

BÁTY Ma már nem kifizetődő egy ilyen székesegyházat építeni. Főleg egy egész életen át.

ÖCS Akkor sem volt kifizetődő.

BÁTY De pénzben mérték az árakat.

ÖCS Hát ez az! Pénzben mérték, és mégis, néha nem nézték, mibe kerül, felhúzták, mert hittek benne! Egy életműben ülünk, egy… kibaszott gigászi kriptában!

Megcsörren ÖCS telefonja, kapkodva próbálja elővenni, kiejti a kezéből, aztán gyorsan felveszi, lentebb csúszik ültében, hogy ne lássák.

BÁTY (csak úgy, maga elé) Hát, igen, ki kellett volna kapcsolni.

ÖCS (befogja a fülét, a telefonba beszél) Ha… Aha… Figy, most haragszol… Nem… Igen… A St. Paul’s-ban… Oké… Oké… Tudom, hol van. (Leteszi.)

BÁTY Ő volt?

ÖCS Ja. Magunkhoz veszünk némi folyadékot.

Tizenegyedik jelenet

Színhely: egy bár, ÖCS és BÁTY ugyanazokon a székeken maradnak, amiken eddig ültek, TÖMEG elviszi a bőröndöket, helyettük behoz egy kis asztalkát, még egy széket, amire leül LÁNY, a TÖMEG egy tagja italt tölt nekik. LÁNY rágyújt.

LÁNY Merre jártatok?

ÖCS Erre, arra. Amit néhány óra alatt meg lehet nézni.

LÁNY (BÁTY-hoz) Tetszett a székesegyház?

BÁTY Lenyűgöző volt.

ÖCS Egy fotót sem csinált róla.

LÁNY Pedig szoktak.

ÖCS Úgy döntött, memorizálja.

LÁNY (BÁTY-t fürkészve) Néha tényleg nem érdemes fotózni. Nem adja vissza a látványt.

ÖCS Oltsd már el!

LÁNY Idekint lehet.

ÖCS Lehetni lehet, de nem tesz jót.

LÁNY Megint veszekedni akarsz?

ÖCS Megint?

LÁNY (eloltja a cigarettát) Az élő fába is!

ÖCS Ez magyar mondás!

LÁNY Gyorsan tanulok.

ÖCS Na, beszélni akartál velem.

LÁNY Igen, ahogy mondod, veled.

ÖCS Azt hittem, ezen már túl vagyunk.

LÁNY Hát, nem.

ÖCS Mégis, hol hagytam volna, itt van fél napra, és pont most akarsz lelkizni?

BÁTY Ha zavarok, szóljatok, lelépek. Nagy vagyok már, elfoglalom magam.

ÖCS Faszt lépsz le, vendég vagy, együtt mászkálunk.

Csörög ÖCS telefonja, megnézi.

ÖCS Ezt most fel kell vennem, aztán jövök vissza. Itt legyetek! (ÖCS el.)

Tizenkettedik jelenet

LÁNY Hová mennénk?

BÁTY Tényleg sajnálom, hogy ennyi kellemetlenséget okozok.

LÁNY Nem, én választottam rossz időpontot. De már régóta beszélni akarok vele, csak valahogy mindig jókor szólal meg az átkozott telefonja. Na, menjünk!

BÁTY Tessék?

LÁNY Láttad már a Temzét?

BÁTY Futólag.

LÁNY Gyere!

BÁTY Nem várjuk meg?

LÁNY Nem. Majd csörög, ha hiányzunk neki.

Mindketten el.

Tizenharmadik jelenet

TÖMEG tagjai, mint egy „banda” ácsorognak a háttérben, nézésük fürkésző és ugrásra kész, a színpad előterében IDEGEN, a „banda” vezére áll. ÖCS belép.

IDEGEN Elhoztad?

ÖCS Nem.

IDEGEN Megegyeztünk.

ÖCS Igen, tudom…

IDEGEN Nem szeretem az ilyesmit. Nem korrekt. Ismered ezt a szót?

ÖCS Tudom, sajnálom, de még nem volt…

IDEGEN Időd! Épp elég időt adtam már, és te csak hitegetsz! Szerinted meddig tűrjük el?

ÖCS Nézd, én mindent megteszek…

IDEGEN Igazán?

ÖCS Igen, tényleg.

IDEGEN Nos… Akkor módosítsuk a mi kis szerződésünket.

ÖCS Módosítani? Visszafizetem…

IDEGEN Hogyne. De fizetni sokféleképp lehet.

ÖCS Részletekben valóban egyszerűbb…

IDEGEN Egy összegben fizetsz. De nem pénzben.

ÖCS (rövid szünet után) Baszd meg, azt felejtsd el! Nem vagyok buzi!

A „banda” megmoccan, felnevet, IDEGEN intésére varázsütésre visszarendeződnek korábbi pózukba, és elhallgatnak.

IDEGEN Még azt sem tudod, mit kérek. (Közelebb inti ÖCS-öt, átkarolja a vállát, és együtt távoznak a színről. A „banda” utánuk.)

  

MÁSODIK FELVONÁS

Első jelenet

Ismét változik a szín, TÖMEG visszatér, mint a városnézéskor, de kevesebben vannak, némi idő után pedig csak LÁNY és BÁTY jelenik meg a színen. Egy padot hoznak be a TÖMEG tagjai, egyikük elhever, mint egy hajléktalan, és egy kalapba gyűjt pénzt. A TÖMEG egyes, arra járó tagjai dobnak neki aprót. LÁNY és BÁTY egy korlátra támaszkodnak, onnan néznek a messzeségbe, majd rövid séta után a padra telepszenek le, mialatt beszélgetnek.

BÁTY Szeretsz itt élni?

LÁNY Mindig itt éltem. Nem gondolkodtam ezen. Itt minden megvan, ami kell.

BÁTY A családod Lengyelországból való, ugye?

LÁNY Igen, de nem jártam ott.

BÁTY London sokszínű, gondolom, fel sem tűnik senkinek.

LÁNY Ezt nem értem, mi tűnne fel, és miért?

BÁTY Annyi bevándorló lakik itt, és ugyanúgy tekintik őket, mintha itt születtek volna.

LÁNY Hát, ez attól függ. Mi azért nem számítunk bevándorlónak. Vagy nem így értetted?

BÁTY Mindegy. Alig láttam valamit ebből a városból. Ha egy hónapja laknék itt, akkor sem látnám a lényeget.

LÁNY Milyen lényeget?

BÁTY Hogy milyen itt élni. Hogy lehet megszokni.

LÁNY Talán a mindennapok révén? Elég sokan vannak ezzel így.

BÁTY Igen, de a mindennapi rutin arra jó, hogy ne tegyük fel folyton a kérdést.

LÁNY Milyen kérdést?

BÁTY Hogy tényleg jó-e itt. Bárhol is legyen az az itt.

LÁNY Én szeretem Londont. Neked nem tetszik?

BÁTY Tetszik, de nem erre gondolok. Hanem hogy jó-e itt hosszútávon. Valóban ez az otthonom?

LÁNY És?

BÁTY Csak egy napra jöttem. Nem kell feltennem ezt a kérdést.

LÁNY (kisvártatva) De neki igen, ugye?

BÁTY Neki igen.

LÁNY És felteszi?

BÁTY Szerintem nem meri. Egyelőre… Szakítani akarsz vele?

LÁNY Ahhoz képest, hogy egy napra jöttél, olyan, mintha régről ismernél minket. Mások életébe is így belelátsz?

BÁTY Az öcsémről van szó. Együtt nőttünk fel. Nem kell olvasnom a gondolataiban, hogy tudjam, nem mennek jól a dolgai.

LÁNY Ez nagyon nehéz, de már nem tudom, mit tehetnék meg ezért a kapcsolatért. És félek, hiába beszélnék a fejével. Néha olyan, mint egy óriáscsecsemő, de én nem vagyok az anyja. Jó ég, és nem te vagy az, akivel erről beszélnem kellene.

BÁTY Nem mondom neki tovább. Ez a kettőtök dolga. Beszélhetünk másról.

LÁNY (kisvártatva) Szóval nem fotóztál a székesegyházban.

BÁTY Miért, te?

LÁNY Én itt lakom.

BÁTY És hányszor voltál bent?

LÁNY Párszor.

BÁTY És fel tudod idézni?

LÁNY Azt hiszem. Annyiszor látja az ember tévében is, megszokod, és fel sem tűnik. Persze szép, meg minden, de nem gondolsz rá úgy, mint egy turista, és nem jut eszedbe, hogy lefotózd, ha szinte naponta elmehetsz mellette. De ettől még néha úgy érzem magam, mintha látogató lennék a saját szülővárosomban.

BÁTY Az jó. Az azt jelenti, hogy még mindig tartogat valamit, ami miatt szerelmes vagy a helybe.

LÁNY Igazság szerint el sem tudnám képzelni, hogy elköltözzek innen. Te éltél idegen városban?

BÁTY Egyfolytában.

LÁNY És milyen volt?

BÁTY Idegen.

LÁNY Sajnálom.

BÁTY Nincs miért, bármikor hazamehettem.

LÁNY Utazni jó.

BÁTY Ez nem csak utazásról szól, hanem melóról. Megélhetésről. És így már más.  Ha csak mondjuk egy hónapig vagy valahol, még az is másmilyen, főleg, amikor rájössz, hogy ideje választanod.

LÁNY Választani? Úgy érted, lányt? Meg akarsz nősülni?

BÁTY Általában véve mondtam ezt. Sok a lehetőség. Ezer út közül választhatok, és nem tudom, melyik a helyes. Te nem gondolsz ilyesmire?

LÁNY Ha az öcséddel kapcsolatos dilemmám annak vesszük…

BÁTY Vehetjük. De nem csak erről van szó.

LÁNY Hát még miről?

BÁTY A helyről is, ahol laknál. Egyszer Olaszországban láttam vietnámiakat, akik abból éltek, hogy egyik strandról a másikig utaztak vonattal, végigjárták a partot, és ócskaságokat árultak. Arra gondoltam, milyen lehet nekik, és én képes lennék-e valami hasonlóra? Eszükbe jut-e a világ másik fele, ahonnan eljöttek?

LÁNY Ha körbenézel, itt is mindenféle ember megfordul. Koreaiak, indiaiak, pakisztániak, afrikaiak… Szlovákok, lengyelek, magyarok. Azoknak a vietnámiaknak pont olyan lehet, mint az öcsédnek itt. De az is lehet, hogy szerettek ott lenni. Van ilyen is, meg olyan is. Ez egy folyamat. A végén minden hely mindenki hazája lesz. Szabadok vagyunk. És most már a te országod is az. Régen nem is utazhattál volna ide, nem igaz?

BÁTY Mi a szabadság?

LÁNY Te filozófusnak készülsz?

BÁTY Nem, de ez a kérdés mindig érdekelt.

LÁNY Nem tudom, talán hogy azt csinálsz, amit akarsz.

BÁTY És, te azt csinálsz, amit akarsz?

LÁNY Teljesen nem, de ettől még lehet valaki szabad.

BÁTY Ha nem vagy teljesen szabad, akkor az már nem is szabadság, nem?

LÁNY Különben az egész világ káoszba fulladna. Szabad vagy, mert oda mész, ahová akarsz, azt mondasz, amit akarsz…

BÁTY És a pénz? Az nem határol be?

LÁNY Persze, de akkor is. Attól még kisétálhatsz a Hyde Parkba. Szerintem ezt nem kell túlbonyolítani. A szabadság nem definiálható. Csak akkor jössz rá a lényegére, ha megvonják.

A hajléktalan odaténfereg hozzájuk, odatartja a kalapját, LÁNY elhúzódik. BÁTY is elhessegeti. A hajléktalan morogva el.

BÁTY (a hajléktalan után nézve) Ez az igazi szabadság, mi?

LÁNY Inkább legyek börtönben.

BÁTY Tudod, ez különös, azt gondolná az ember, hogy nektek, akik generációk óta ebben éltek, fel sem tűnik ez az egész.

LÁNY Egy hajléktalan?

BÁTY Nem. Hanem hogy szabad világban élsz. Sajnos ez a velejárója.

LÁNY Azért itt is próbálják nyirbálni a jogainkat. Az egész metró be van kamerázva. De az nyilván nem ugyanaz, mint egy valódi diktatúra.

BÁTY A mi szüleink egy olyan rendszerben nőttek fel. Ettől persze azt hisszük, több összehasonlítási alapunk van, pedig nem. Ugyanúgy történelemkönyvekből ismerjük azt az életet.

LÁNY De még ti is abba a korszakba születtetek, nem?

BÁTY Áh, túl kicsik voltunk még, nem is értettük az egészet. Mi készen kaptuk a szólásszabadságot, a szabad piacot, mindent. A hazám történelme a harcról szól, hogy ezt elérjük, aztán így visszatekintve olyan, mintha magától bekövetkezett volna. Az olyanok, mint én, kész helyzet elé kerültek, és egyáltalán nem érzik át ezt.

LÁNY Nem érzed magad szabadnak?

BÁTY De. Pont ez az, ha a folyton kevés pénzem nem veszem ide, szabad vagyok. Örülnünk kellene, mégis, odahaza a tőlem idősebb generációk folyton csak arról pofáznak, hogy ki mit tett két, meg három évtizeddel, sőt, még korábban, amikor mi még pelenkába tojtunk, vagy még pajzán gondolat sem voltunk. Kit érdekel ez?

LÁNY A generációk között mindig is volt nézeteltérés. A fiatalok mindig lázadtak, az idősebbek meg szörnyülködtek. Pedig tuti, hogy amikor ők voltak fiatalok, az ő szüleik is megbotránkoztak mindenen.

BÁTY És ma mi ellen lázadjunk? Megmondhatom a magamét, bejárhatom a világot, nem kell félnem, hogy egy nap eljönnek értem, és bevisznek valami sötét cellába, ahol arról kérdeznek, miként bomlasztottam a rendszert. Mert régen ez volt. És remélem, sosem jön el újra.

LÁNY Hát akkor meg? Mi a baj?

BÁTY Az, hogy nem vagyunk boldogok.

LÁNY (kisvártatva) Mi a boldogság?

BÁTY Neked mi lenne az?

LÁNY Nem is tudom. Csupa földhöz ragadt dolog. Mondjuk egy rendes hapsi. Akire lehet számítani. Egy idő után megunod, hogy folyton utánuk járkálj. Aztán jó lenne egy diploma, egy jó állás, meg egy ház, gyerekek… Ez biztos tök átlagosan hangzik. Vagy szánalmasnak?

BÁTY Lányok milliói vágynak erre, és sosem lesz rá módjuk.

LÁNY Igen, és ettől bűntudatom támad. És mégis, fogalmam sincs, hogy tényleg ezt akarnám-e. Mi van, ha mindez sikerül, és egy nap arra ébredek, hogy elcsesztem? Ott a két gyerek, egy férj, ház, kocsi, adósság, és nem kezdhetem elölről az egészet. Nem foghatok valami másba. Viszont, ha nem ezt választom, akkor meg lehet, azokat fogom irigyelni, akiknek van biztos háttere. Egy férfinak ilyesmire nem kell gondolnia.

BÁTY Én talán nem érezhetem úgy, hogy valami hiányzik az életemből?

LÁNY Talán az segít, ha megfogalmazod, mit vársz magadtól.

BÁTY Már megtettem.

LÁNY És?

BÁTY Azt hiszem, az zavar, hogy nem vagyok híres.

LÁNY Miért? Mi akarsz lenni?

BÁTY Az most mindegy. Te nem vágysz elismertségre? Csillogásra? Kitörni a hétköznapokból? Nem adnál oda mindent a hírnévért?

LÁNY Még szép, hogy nem.

BÁTY Dehogynem. Szerintem éppen ettől félsz. Hogy elszalasztod életed nagy lehetőségét.

LÁNY Csak azért mondod ezt, mert ránk erőltetnek egy képet, hogy aki sikeres, az híres és szép, és aki meg nem, az lecsúszott lúzer.

BÁTY Ez ilyen pszicho maszlag.

LÁNY Lehet. De hírnév és boldogság nem ugyanaz.

BÁTY Ez meg önigazolás kudarc esetére.

LÁNY Mindenre van válaszod?

BÁTY Ebben, asszem, hasonlítok az öcsémmel.

LÁNY Hát, ebben igen. (Szünet.) Tudod, mi a furcsa?

BÁTY Micsoda?

LÁNY Ezer éve nem beszélgettem senkivel ilyen hosszan. Főleg nem ilyen dolgokról. Öcséd nem ilyen.

BÁTY Biztos csak sok a dolga. De hidd el, ezekhez neki is lenne hozzáfűzni valója.

LÁNY Nem kétlem. (Kicsit incselkedőn.) De tudod, most mégsem bánom, hogy nincs itt.

BÁTY Ilyesmire vágysz?

LÁNY A lányok szeretnek beszélgetni. Lelkizni, ahogy öcséd mondja.

BÁTY Mire vágysz még?

LÁNY Mondjuk egy működőképes kapcsolatra?

BÁTY Annál is nagyobb dologra?

LÁNY Mi lehet annál nagyobb?

BÁTY Nem is tudom. (Félig tréfásan.) Mondjuk a világ megváltása.

LÁNY Te őrült vagy!

BÁTY (most már komolyabban) Agyalhatunk a saját kis életünkön, csakhogy sarkig kitárult a világra nyíló ajtó.

LÁNY (még mindig jókedvűen) Hát, akkor lépj be rajta. Talán erre hivatott a mi generációnk, nem? Hagyd a múltba néző elődöket, állj a világ élére!

BÁTY Bár ilyen egyszerű lenne, de a problémákat velük együtt kell megoldanunk. Össze kellene fognunk.

LÁNY Vannak különféle szervezetek…

BÁTY Nem ilyesmire gondolok. Az különben is mindig bürokráciához vezet. Én a szemléletmódra utaltam.

LÁNY Miért? Valami baj van velünk? A fiatalok mindig mások, mint az elődök, és ez így van jól.

BÁTY Ami most van, nincs jól.

LÁNY Ugyan, az idősebbek mindig elkönyvelték az utódokról, hogy értéktelenek meg buták, meg semmirekellők.

BÁTY Ez most is így igaz.

LÁNY Hiába fogadkozunk most, hogy mi majd megértők leszünk, ez is elmúlik, ahogy öregszünk, és majd mi nézünk így a fiatalokra.

BÁTY Egy ideig én is ezt hittem. Az a baj, hogy mi tökéletesen eleget teszünk a rólunk kialakult képnek.

LÁNY Szerinted ostobák vagyunk?

BÁTY Nem. Csak úgy teszünk. Mintha nem lennének gondolataink. Meghúzzuk magunkat. A felmenőinknek sokkal keményebb életük volt, mint mi azt el tudnánk képzelni, háború, éhség, meg minden, ezért azt gondolják, hogy mi elpuhultunk. Nekünk nem kellett átvészelni világégést, sem diktatúrát, ők túléltek és kaptunk tőlük egy világot, amit kedvünkre elherdálhatunk. Közben pedig nincs mit felmutatnunk, amivel elismerést vívhatnánk ki. És ezzel vissza is jutottunk oda, ahonnan indultunk.

LÁNY Nekem nem hiányzik egy újabb háború Európában.

BÁTY Dehogy hiányzik, Isten ments. Csak téves azt hinnünk, hogy minket nem állít kihívás elé a sors. Szerintem meg kéne változnunk, egyénenként. Meg kell találnunk a helyünket.

LÁNY Így értetted a világmegváltást?

BÁTY Valahogy így.

LÁNY Megváltozni nehéz. Főleg egyik napról a másikra. Vegyük például engem. Még mindig nem tudom, mit akarok.

BÁTY Én sem. De azt igen, hogyan kezdeném.

LÁNY És?

BÁTY Talán egy kérdéssel.

LÁNY Nem tettél fel még eleget?

BÁTY Kérdésekből sosem elég.

LÁNY Legyen.

BÁTY Mit pakolnál a bőröndbe, ha holnap utaznod kellene?

LÁNY Tessék?

BÁTY Ha holnap el kéne hagynod ezt a helyet, mit tennél a bőröndbe?

LÁNY Nem tudom. Fogkefét…

BÁTY Ne mindennapi használati tárgyakra gondolj, amik minden sarkon beszerezhetők.

LÁNY Nem tudom…

BÁTY Mit hagysz hátra?

LÁNY Azt hittem, arról van szó, amit magammal vinnék.

BÁTY A kettő ugyanaz. Magaddal viszed a lényeget, hogy egy napon átadd valakinek. Azt mondtad, a nagynénéd fényképeket tett el, miközben maga tisztán emlékezik. Nem lehet, hogy azért pakolt ilyesmit, mert szeretné, ha az utána jövőknek megmaradna?

LÁNY Te mit tennél abba a bőröndbe?

BÁTY nem válaszol.

LÁNY Van még időnk választani. (Szünet.) Azt hiszem, már nem fog jönni. Biztos valami fontos dolga akadt. Gyere, felmegyünk hozzánk, eszünk valamit. Majd telefonál, ha akar valamit.

BÁTY Ahogy gondolod.

Második jelenet

A TÖMEG tagjai betolják a fotelt és vele a NÉNI-t a színre, a fények a szobában korábban látottakra váltanak. Beállítják az asztalt is, rá némi ennivalóval. Az előtérbe ugyanoda leteszik a két bőröndöt is. LÁNY és BÁTY az asztalhoz ülnek, esznek.

BÁTY Bocsáss meg, ha untattalak odakint.

LÁNY (tréfálkozva) Csak egy kicsit.

BÁTY (ugyanúgy) Szándékos volt.

LÁNY Régebben azért vele is sokat beszélgettünk így. Pedig akkor még nem tudott elég jól angolul. (A bőröndöt bámulja.)

BÁTY Min töprengsz?

LÁNY Azon, hogy eddig egyáltalán nem töprengtem. Hogy mit tennék bele.

BÁTY Az az első lépés.

LÁNY Elég nagy lépés.

BÁTY Nem biztos, hogy a második könnyebb lesz.

LÁNY Azon ráérek akkor gondolkozni. (Később.) Van barátnőd? Odahaza.

BÁTY Mostanság lett vége.

LÁNY Ó, nem akartam tapintatlan lenni.

BÁTY Nem tudhattad.

LÁNY Megkérdezhetem, mi volt a baj?

BÁTY Kölcsönösen elfogyott a türelmünk. Röviden. De ha tanácsot remélsz, miként élj együtt az öcsémmel, nem tudok okosat mondani.

LÁNY Pedig utánam te éltél vele legtöbbet egy fedél alatt.

BÁTY Nem én, hanem az anyánk. Hamar leléptem otthonról.

Harmadik jelenet

NÉNI feláll, és odacsoszog hozzájuk a konyhába. BÁTY felemelkedik ültéből, hogy átadja a helyet, de NÉNI gyengéden visszanyomja.

NÉNI Maradj csak, kedveském.

LÁNY (NÉNI-hez) Kérsz valamit enni?

NÉNI Nem vagyok éhes.

LÁNY Este elmegyünk. Megleszel?

NÉNI Mindig megvagyok.

LÁNY Akkor jó.

NÉNI (BÁTY-hoz) Vigyázzon rá, rendben?

BÁTY Úgy lesz.

NÉNI Jó tudni, hogy van mellette valaki. (LÁNY-hoz) Láttam kint egy hátizsákot, valaki itt hagyta?

LÁNY Van gazdája, majd elviszik.

NÉNI (miközben visszanéz) Nem férhet bele túl sok minden. Egy bőrönd, az már más.

Negyedik jelenet

LÁNY elkíséri NÉNI-t a fotelhez, aztán visszatér.

BÁTY Kedveli öcsémet.

LÁNY Nem tudta, hogy te vagy az.

BÁTY Engem nem is ismerhet.

LÁNY Téged is szeretne. A maga módján elfogadó. (Viccelődve.) Csak legyen egy útrakész táskád!

BÁTY Ha már út, nem kellene lassan indulnunk?

LÁNY Még van egy kis időnk.

BÁTY Ne hívjuk fel, merre jár?

LÁNY egy kissé kelletlenül előveszi a telefonját, hosszan csörget, de nem kap választ. Leteszi.

LÁNY Majd visszahív.

BÁTY Azt hittem, szabadságot vett ki mára.

LÁNY Nem hinném, hogy dolgozik.

BÁTY Talán meg kéne keresnünk.

LÁNY Nem tudom, merre lehet. (Enyhén flörtölve) A néném szerint van, aki vigyázzon rám.

BÁTY (enyhén flörtölve) Vigyázni kell rád?

LÁNY Nem, de ezt az öreg nénik nem tudják.

BÁTY Viszont megnyugtatják, mint a bőrönd látványa.

LÁNY A látszat fontos.

Megcsörren LÁNY telefonja, mindketten összerezzennek. BÁTY távolabb húzódik. LÁNY felveszi a telefont.

LÁNY Szia. Igen. Itt vagyunk… Igen. Sétáltunk egyet… Jó. Odakísérem. (Leteszi. BÁTY-hoz) Megvan a találkahely.

Felállnak, mindketten el.

Ötödik jelenet

TÖMEG elviszi a szoba kellékeit, helyette ismét visszakerül a pad, ráül ÖCS. Feltűnik ugyanaz a hajléktalan, a TÖMEG gyéren elhaladó tagjai felé a kalapját nyújtogatja. Mikor ÖCS-höz ér, ÖCS szór bele némi aprót. Hajléktalan el.

BÁTY belép a színre, ekkor ÖCS felpattan, izgatottnak tűnik.

ÖCS Na, megvagy! Csak egyedül? Lelécelt?

BÁTY Ja.

ÖCS Diskuráltatok?

BÁTY Kicsit.

ÖCS De nem osztottad nagyon az észt, ugye?

BÁTY Nehéz megállni.

ÖCS Ja, de aztán meg mit gondol.

BÁTY Mit gondolna?

ÖCS Lányoknál sose tudni.

BÁTY Mi lesz ez a buli?

ÖCS A buli! Hát persze, fel kell készülnünk rá.

BÁTY Felkészülni? Csak iszunk, és kész, nem?

ÖCS Francokat, pörgünk egy hatalmasat.

BÁTY Mire pörgünk? Ilyenkor milyen hepaj van egyáltalán?

ÖCS Hahó, Houston! Houston! Ez az a város, ahol minden este van valahol rockkoncert. Csak kell némi cucc.

BÁTY Te drogozol?!

ÖCS Hogy mi?

BÁTY Ne csinálj baromságot!

ÖCS Nem őrültem meg! Semmi közöm a drogosokhoz! Na, gyere!

BÁTY Hé, figyelj, beszélnünk kellene erről-arról…

ÖCS nem fordul felé, nem is válaszol, mindketten el.

Hatodik jelenet

Elsötétül a színpad, beindul a diszkózene, a parkett megtelik – a padot leviszik – a sötétben, a diszkófények fényében maskarákat látunk. A TÖMEG-ben feltűnik IDEGEN, ő ugyanazt viseli, mint korábban, úgy tűnik, keres valakit, időnként felrántja az álarcokat. Valakit majdnem megüt, amikor az méltatlankodik. IDEGEN el.

A másik oldalról belép ÖCS és BÁTY, előbbi a fejére tett valami buta, rugózó rovarcsápot, BÁTY az eddigi utcai ruhájában követi. A nézőtér irányába, a színpad előterébe furakszanak, itallal kezükben. A zenét túlkiabálva beszélnek.

BÁTY Rockkoncertet ígértél!

ÖCS Neked semmi sem felel meg? Pörgés van, ez a lényeg!

BÁTY És vannak itt ismerőseid?

ÖCS (óvatosan körülnéz) Még nem futottak be!

ÖCS kezd ellazulni, időnként utánafordul némely maskarát viselő lánynak. BÁTY rezignáltan ácsorog.

ÖCS Hé, mutass már több érdeklődést, egy este a Sohóban, mit akarhatsz még?

BÁTY Mondjuk egy csöndesebb zugot?

ÖCS Ez csak a szakítás utáni kötelező depi. De majd elmúlik. Hajnalra meg fogod köszönni, amit érted tettem.

BÁTY Ebben biztos vagyok.

ÖCS Hé, az egész csupán elhatározás kérdése!

BÁTY Micsoda?

ÖCS Hogy jól érezd magad!

Ismét feltűnik IDEGEN. ÖCS észreveszi, és IDEGEN is őt.

ÖCS Figy, egy kicsit most eltűnök.

BÁTY Hová mész már megint?

ÖCS Csak budizni. Várj meg itt, oké?

BÁTY kezébe nyomja az italát, és befurakszik a tömegbe.

BÁTY (utána kiabálva, de ÖCS nem fordul vissza, a TÖMEG pedig összezár) Hé, a mosdót amarra láttam!

IDEGEN, ÖCS el.

Hetedik jelenet

BÁTY hitetlenkedve néz a testvére után. Alighogy eltűnik, a színpad másik oldalán megjelenik LÁNY, de ő is álarcot visel. BÁTY-hoz megy, aki csak az utolsó pillanatban veszi észre, hogy valaki odalépett hozzá.

LÁNY Nem vitted túlzásba a beöltözést.

BÁTY Ööö… helló…

LÁNY Nem ismersz fel? Én vagyok az! (Elveszi arca elől az álcát.)

BÁTY Jaj, helló. Így már igen. Bocs.

LÁNY (jókedvűen, enyhén spiccesen) Nem szereted az ilyen maskarás bulikat? Szerintem jó poén! Bár a reptéren biztos néztek volna, milyen cucc van nálad.

BÁTY Hát, öcsém elrángatott valami kölcsönzőbe, de aztán azt gondoltam, turistának öltözöm.

LÁNY Nem baj, az is jól áll! Csak most érkeztetek?

BÁTY Aha.

LÁNY Lemaradtatok a show-ról.

BÁTY Majd legközelebb.

LÁNY Ő hol van?

BÁTY Telefonál.

LÁNY Beszéltél vele?

BÁTY Miről?

LÁNY Hogy mi a helyzet vele meg velem.

BÁTY Nem. Ma este mondod meg?

LÁNY Már megtörtént. Neked hála.

BÁTY Nekem?

LÁNY Ha te nem jössz, nem lett volna erőm megtenni.

BÁTY De ezt, ugye, nem mondtad neki? Azt fogja hinni, én tehetek róla! Ezért meg fog ölni!

LÁNY (mintha nem hallotta volna BÁTY szavait) Sokat gondolkodtam ezen a bőrönd dolgon.

BÁTY Azt sejtem, de mi köze ennek az egészhez?

LÁNY Nagyon is sok!

BÁTY (zavartan tekinget körbe, testvérét keresve) Nézd, ez nem jól van így! Én nem akartalak befolyásolni semmiben, felejtsd el, amit mondtam.

LÁNY Tévedsz, az egész az én választásom volt. Döntöttem, és kész. Eljött az ideje. És a bőrönd segített. Rájöttem, mit tennék bele.

BÁTY (kínosan próbál udvarias lenni) Igazán? Ilyen gyorsan?

LÁNY Néha nem érdemes várni és tátani a szám, hogy történjen valami. Meg sem kérded, mi volna az?

BÁTY Hát, mi lenne az?

LÁNY Inkább ki.

BÁTY Tessék?

LÁNY (lába mozog a zene ütemére) Táncolunk?

BÁTY Most?

LÁNY Hé, beszélni angol maga? Eddig értetted, amit mondtam.

BÁTY Ne haragudj, csak az előbb…

LÁNY Mi történt az előbb?

BÁTY Semmi, én csak… meglepődtem.

LÁNY Szabad vagy! Akkor utazol és oda, ahová akarsz, nem igaz? Mi tart vissza?

BÁTY Mi tart vissza mitől?

LÁNY Hogy ide gyere. Ebbe a városba.

BÁTY Úgy érted…

LÁNY Igen, úgy! Egész nap egy kérdés járt a fejemben. Ha megtehetem, akkor miért ne? És te is megteheted, miért ne? Ez is egy út, egy lehetőség a sok közül. Minden út jó, de van, ami jobb.

BÁTY De ez nem ilyen egyszerű. Ő az öcsém. Ez egyikünknek sem…

LÁNY (jókedve elillant) Csak azzal ne gyere, hogy félreértettelek.

BÁTY Én nem ígértem semmit.

LÁNY De igen, nagyon is! Te vagy az egyetlen, aki nem nézett hülyének a bőrönd miatt!

BÁTY És ez már elég egy elhamarkodott lépéshez?

LÁNY pofon vágja, de ugyanekkor a zene is abbamarad, valaki felsikolt hátul. LÁNY sarkon fordul, és kilép a színről, BÁTY hezitál, hogy utána menjen-e, de aztán a sikoltás irányába furakszik. A zene közben tompán újra indul (mintha zárt térből szűrődne ki), a TÖMEG levonul a színpadról – egy pillanatra feltűnik IDEGEN is, aki utolsónak távozik –, ÖCS marad ott a földön fekve. BÁTY amint meglátja, odaugrik hozzá.

Nyolcadik jelenet

BÁTY Mi történt?

ÖCS felül, az orrát fájlalja, bepirosodott és szivárog belőle a vér.

ÖCS Hagyj békén!

BÁTY Hívnunk kell a rendőrséget…

ÖCS Nem érted? Hagyj békén! Idejöttél, és mindent elrontottál!

BÁTY Én? Azért, mert te nem törődtél vele, én vagyok a felelős? Nem csináltam semmit!

ÖCS Te mi a francról beszélsz?

BÁTY Nekem azt mondta… Mégis félreértettem valamit?

ÖCS Mi van?

BÁTY Nem számít.

ÖCS De, nagyon is számít. Hiba volt meghívnom téged.

BÁTY Mit vétettem ellened?

ÖCS Megint győztél! Mint mindig.

BÁTY Nem vettem észre, hogy versenyzünk.

ÖCS Folyton azt tettük, ne játszd a hülyét.

BÁTY Én kiszálltam. Mi közöm az életedhez? Úgysem tudlak megváltoztatni. Felnőttünk, nem emlékszel? Nem dönthetek helyetted.

ÖCS Nem, főleg, hogy te sem tudsz elhatározásra jutni semmiben! Mégis, mióta megérkeztél, mást sem teszel, mint szembesítesz azzal, hogy milyen szánalmas vagyok. És tudod mit, igazad is van. Egy senki vagyok. Egy a sok közül.

BÁTY A testvérem vagy. Nekem nem vagy csak egy, hanem az egy.

ÖCS Ne gyere nekem a testvéri szeretettel.

BÁTY Anya arra nevelt minket.

ÖCS Legalább egy dologban nem volt igazad.

BÁTY Anyával kapcsolatban?

ÖCS Fogd már be!

BÁTY Ahogy akarod.

ÖCS (kisvártatva, felkelve a helyéről) Azt mondtad, hideg ez a város, és azt hiszed, nem érzem jól itt magam. De valójában nagyon is. Az életem része. Itt akarok élni. Kell nekem. De elcsesztem. És most, hogy elcsesztem, rájöttem, mit veszítek. Le kell lépnem innen, és talán soha többé nem jövök vissza… Meg sem kérdezed, mibe keveredtem?

BÁTY Nem. Befogom a szám. Egyébként is neked kell megoldanod. És ha itt akarsz élni, harcolj érte. Szabad vagy. Ki mondja meg, hogy el kell hagynod a helyet, amit választottál?

ÖCS Te is eljöttél otthonról.

BÁTY Mert el akartam.

ÖCS (később) Az imént arra utaltál, hogy szakít velem, ugye?

BÁTY Sajnálom.

ÖCS Vicces, de te inkább illenél hozzá, mint én. Tűz és víz vagyunk.

BÁTY Hozd rendbe! És most keressünk egy kórházat.

ÖCS Nem kell. Nem törött el.

BÁTY Honnan tudod?

ÖCS Mert jobban fájna szerintem.

BÁTY Biztos?

ÖCS Anyának ne meséld el, oké?

BÁTY Fel sem merült bennem.

ÖCS Megölne.

BÁTY Velem együtt.

ÖCS Látod, ő még mindig azt gondolja, vigyáznod kell rám.

BÁTY És jól gondolja?

ÖCS Többé nem.

BÁTY És most akkor hová?

ÖCS Valahová, ahol lehet aludni.

ÖCS és BÁTY el.

Kilencedik jelenet

A szobában vagyunk NÉNI a fotelben, LÁNY feldúltan hazaérkezik. A hangzavarra a konyhába megy NÉNI. Letelepszik az asztalhoz, de nem szól semmit, csak figyel. LÁNY eltakarítja a fiúk hagyta rumlit az asztalról, a poharakat is a szemetesládába dobálja.

NÉNI Mindenkivel megesik az ilyesmi.

LÁNY Mi esik meg? Mi?

NÉNI Hogy nem azt kapjuk az élettől, amit várunk.

LÁNY Ne gyere nekem most ezzel, légy szíves.

NÉNI Félreérjük a másikat, hibázunk…

LÁNY (NÉNI-hez fordulva) Én nem hibáztam! Mindent megtettem, és cserébe hülyének néznek!

NÉNI Nem megfelelő helyen kerestél, ez csak ennyit jelent.

LÁNY Megfelelő helyek! Mi a megfelelő hely szerinted? És milyen a megfelelő ember? Te, aki sosem mentél férjhez, mit tudsz erről?

NÉNI Férjhez akarsz talán menni?

LÁNY Jézusom, dehogy. Egyhamar biztosan nem!

NÉNI Hát akkor meg? Nem ráér ezen aggódni?

LÁNY Ráér? (A bőröndökhöz lép, megragadja a sajátját, és kinyitja.) Tessék, nézd csak meg, nincs benne semmi, ez vagyok én, a semmi! (Dühösen megragadja a NÉNI-ét is, és meglepődik, mert pehelykönnyű, emelgeti, hogy megbizonyosodjék.) Ez meg…

LÁNY leteszi a földre a bőröndöt, és kinyitja, el is engedi, a táska csattanva, kinyílva esik a földre. Valóban üres.

LÁNY Ez meg mi? Te semmit sem tartottál benne?

NÉNI Hogy tartanék, ha egyszer mindent használok itthon?

LÁNY De én végig…

NÉNI A látszat fontos.

LÁNY Elegem van a látszatokból!

NÉNI Az emlékezésből is?

LÁNY Abból meg főleg! (Mindkét bőröndöt kidobja oldalt, hogy ne legyenek a színen.) Mire volt ez jó? Mire?

NÉNI Mindenkinek másra.

LÁNY Nekem nem kell többé!

NÉNI Dehogynem. Attól még ott lesz, hiába nem látod. De most megtanultad.

LÁNY Megtanultam, hogy üres az életem, és az is marad?

NÉNI Miért gondolod ezt?

LÁNY Hiszen te sem pakoltál bele semmit! Átvertél!

NÉNI Tévedsz. Azért nem tettem bele semmit, mert nem fért volna bele.

NÉNI lassan ölelésre emeli a karját, LÁNY először nem moccan, aztán odabújik. A színpad elsötétül. NÉNI, LÁNY el.

Tizedik jelenet

A sötét színpadon a helyszínt ismét a TÖMEG rendezi be, amikor kivilágosodik, ÖCS és BÁTY a reptér várójában egymásnak dőlve alszanak ültükben egy padon. Néha egy-egy ember elhalad bőrönddel, táskával, jeggyel a kezében. ÖCS felébred, BÁTY is ásítozik.

ÖCS Szerintem lassan kiírják a járatod.

BÁTY Igen, azt hiszem.

ÖCS Majd… majd megyek haza látogatóba. Beszélek anyával. Felveszem címlistába, emesenen.

BÁTY Örülni fog neki.

ÖCS Mit fogsz neki mesélni?

BÁTY Hogy a helyet már megtaláltad, de a lányt még nem.

ÖCS És a munkát sem.

BÁTY Én a háromból hármat nem tudok.

ÖCS Akkor mégis én nyertem?

BÁTY Nem versenyzek!

ÖCS (játékosan) Most bezzeg nem, mi?

BÁTY Vigyázz, visszavágok!

ÖCS Remélem, mielőbb rájössz, mit akarsz.

BÁTY Előttem a lehetőségek tárháza. És még van időm. Azt hiszem, jót tett ez az út.

ÖCS Kiheverted a szakítást?

BÁTY Fura, de nem igazán járt a fejemben. Végül te is tanítottál nekem valamit.

ÖCS Mit?

BÁTY Hogy ne aggódjak. Majd lesz valahogy.

ÖCS Na, ja. Csak dönts, ha érzed, hogy idő van.

BÁTY Idő van. De az útra még rá kell éreznem.

ÖCS Másképp nem lehet. Mikor jössz megint?

BÁTY Még el sem mentem.

ÖCS Legközelebb fotóznod kell. Hogy rajta legyünk mi is.

BÁTY Arról még nem késtünk le.

Előveszi a gépet, és lefotózza magukat.

ÖCS Gondoltad volna ezt valaha?

BÁTY Micsodát?

ÖCS Hogy itt kötök ki. Emlékszel, amikor kicsik voltunk, amikor anyáék átvittek minket kocsival osztrákba’, és ott vettünk videót, meg magnót, meg mogyorókrémet. Mert nálunk ilyenek nem voltak.

BÁTY Kiírták a járatot.

ÖCS Elkísérlek egy darabon.

Feltápászkodnak, másnaposak és fáradtak. A TÖMEG – a gép utasai – elindulnak egy irányba, amerre BÁTY-nak is mennie kell, aztán csak BÁTY és ÖCS marad a színen.

BÁTY ellenőrzi a jegyét.

BÁTY Arra emlékszem, hogy milyen idegennek éreztem ott magam, a mogyorókrém ízével a számban. Összeragadt tőle a nyelvem, de két pofára ettem.

ÖCS Akkor szembesültünk vele először, hogy nem csak Magyarország létezik. Azelőtt sosem léptük át a határt. Engem is ugyanúgy megnyugvással töltött el a hazaérkezés, mint téged. Amikor elmaradt mögöttünk a határ az egyenruhás emberekkel.

BÁTY De rég volt.

ÖCS Igen, rég. Nem is érzek már semmi idegenséget. Na, vigyázz magadra.

BÁTY Majd beszélünk.

ÖCS Mindened megvan?

BÁTY Semmit sem hoztam. De azért viszek valamit.

Megölelik egymást.

BÁTY elhagyja a színt. ÖCS a nézőtér felé fordul.

ÖCS Csak ha mogyorókrémet eszem. Olyankor emlékszem, milyen volt idegennek lenni.

Megszólal a telefonja, egy kicsit hagyja csörögni, de nem veszi fel, kinyomja a hívót és zsebre vágja a készüléket. Aztán fütyörészve elsétál az ellenkező irányba.

Függöny.

***

Ezt a színművet azért tettem fel a netre, hogyha valaha is bárki úgy érzi, szeretné színre vinni, megtehesse. Csak szóljon róla (lorinczyjudit@gmail.com), és tüntesse fel a nevem, mint szerzőt. Köszönet.