A Reich propaganda minisztere szerette volna megmutatni, hogy a nagy német művészet az igazi és egyetlen, szemben a megvetendő és elítélendő, sőt, üldözendő „judeobolsevik”, illetőleg a „nyugati országok” művészetével. Ezért aztán 1937-ben Münchenben megrendezték a „degenerált” művészet kiállítását – párhuzamosan a „Nagy német művészeti kiállítással”. Manapság százmilliós biztosítást kellene kötnie (nem feltétlenül magyar forintban) annak a kiállításszervezőnek, aki a „degenerált kiállításon” szereplő képeket és szobrokat szeretné bemutatni a közönségnek.
Bámészkodók a "degenerált" kiállításon
A harmincas évekre már bőven lezajlottak azok a művészetet gyökeresen átalakító folyamatok, amelyek nélkül ma nem létezne modern művészet. Impresszionizmus, expresszionizmus, az avantgárd mindenféle irányzata, szürrealizmus – ekkor alkot Picasso, Dalí, Miró, az „elfajzott művészek” között olyan neveket találni, mint Klee, Dix, Chagall, Kandinszkij. A művek alá pedig olyan feliratok kerültek, melyek igyekeztek nevetségessé tenni őket, beteg elmék szellemi alkotásának állítva be a festményeket, installációkat.
A kiállítást maga Hitler nyitotta meg, és a katalógusban olyan csoportosításokat olvashatunk, mint „Csúfot űznek a német nőből”, „A természet, ahogy a beteg szellemiség látja…”
A nácizmus – mint minden diktatúra – azért degradálta e műveket, mert a vezetők jól tudták, hogy a művészet kéretlenül görbe tükröt állít eléjük, leleplezi valódi mivoltukat. Nem a művészek és munkáik voltak őrültek, hanem a rendszer, amelyik az utcán könyveket égetett.
Picasso méltán híres, rendkívül kifejező festménye az 1937-ben terrorbombázással sújtott baszk városkáról
A hivatalos felfogásnak nem tetsző művekre és alkotókra ráfogták, hogy a bolsevizmus bástyái – így esett meg, hogy a Walter Gropius neve fémjelezte Bauhaust is ellehetetlenítették, de csak Németországban és csak egy időre. (A Bauhaus célja és jelentősége abban állt, hogy olyan, minél egyszerűbb, ámde művészi, eredeti ötletet hordozó tárgyakat tervezzenek, amelyek funkcionálisan, ténylegesen használhatóak a mindennapokban. Forradalmasította is az iparművészetet az egész világon.)
Augustus
A diktatórikus rendszer folytonos önigazolási kényszerére vezethető vissza az a törekvés, hogy legendás előképeket találjon magának, és mintegy ezzel is „bizonyítsa” saját felsőbbrendűségét. A Ducét nem egyszer ábrázolták afféle „nagy római császárként”, vagy legalábbis azok utódjaként. A németek ugyanezt a germán mitológiában is keresték (és megtalálták). A Harmadik Birodalom jelképei között – furcsa elegyként a germán mitológiával – gyakorta felfedezhetünk olyan formákat, melyek a régi római birodalomra emlékeztethetnek (ilyen a karlendítés szokása, a stilizált sas a jelvényeken).
"Germán Dávid"
Ez a fajta „neoklasszicizmus” (tehát az ókori, antik művészet másolása, pontosabban saját szájuk ízére alakítása) a szobrászatban és az építészetben különösen szembetűnő. A szobrok rendszerint meztelenek, egészségtől kicsattanók, de amíg az ókori, majd az arra reflektáló reneszánsz emberábrázolás az élet igenléséről és az emberi test szépségéről szólt, a totalitárius szobrászat idomtalan alakjai durva, mindenen átgázolni kész felsőbbrendűséget sugallnak.
Heroikus, ámde torz küzdelem
A szobrok gyakorta torzak (túlhangsúlyozott izomcsoportok), frontálisak (vö. egyiptomi művészet) és egyszerűek, mondhatni „bárdolatlanok”. Dagadnak a gyári munkások izmai és az idealizált parasztlányok keblei, mindenki vidám, vagy iszonyúan elszánt arcot vág akkor is, ha nem erőlködik.
A hőstettek ábrázolásai ritkán köthetők valós eseményekhez, sokszor inkább a legendákhoz (nácizmus), vagy magukhoz az ideákhoz (az uniformizált dolgozó nép egyszerű gyermekéhez).
Érdekességek- Hubert Lanzinger készített Hitlerről egy festményt, melyen a Führer fehér páncélban feszít, kezében a horogkeresztes zászlóval. A képet ’38-ban képeslap formájában terjesztették szerte a Harmadik Birodalomban. A német kapitulációt követően a festményt egy amerikai katona átszúrta a bajonettjével.
- A híres német alkalmazott művészetnek, a Bauhausnak magyar vonatkozása is van, így például Molnár Farkas konstruktív funkcionalista házterve, mely 1923-ban nagy sikert aratott. Szintén az irányzat ismert alakja Moholy-Nagy László, akinek nevét ma iparművészeti egyetemünk viseli; Chicagóba költözött, és megalapította a modern amerikai művészetre nagy hatást gyakorló Új Bauhaust.
- Miközben zajlott a „degenerált” kiállítás, a múzeumokat „megtisztították” Picasso, Matisse vagy Van Gogh műveitől. Azért akadtak műgyűjtők a náci pártban, akik nem dőltek be saját propagandájuknak: némely híres, nagy értékű festmény Göring személyes gyűjteményébe került. (Onnan meg amerikai múzeumokba…)
- Fritz Lang német filmrendezőt A Nibelungok című művének is köszönhetően 1933-ban (azt követően, hogy egy másik filmjét cenzúrázták) kereste meg Goebbels, hogy legyen a rendszer hivatalos filmrendezője. Lang elutasította, és Párizsba, később az USÁ-ba menekült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése