2011. november 12-én szombaton rendezte meg az Avana Egyesület és az immár hatodik születésnapját ünneplő SFportal a budapesti sci-fi napot, melyre sűrűnek ígérkező programtervvel várták az érdeklődőket. Nincs rendezvény műsorváltozás nélkül, ebből azonban szerintem nem volt zavaróan sok, sőt, így könnyebben kiküszöbölték az egész nap talpon lévő szervezők a csúszást. Ezúton fejezzük ki nekik köszönetünket, remélve, hogy nem ez volt az utolsó ilyen közös rendezvény a honi SF életben.
Kezdésként levetítették az olasz Star Wars rajongói filmet, a Dark Resurrectiont, melyhez várhatóan magyar feliratot töltenek majd fel az SFportalra. Bevallom, nem ültem be rá, az elejéből láttam egy kicsit, és SFinsiderrel megállapítottuk, hogy a férfiak egy elképzelt univerzum sosem volt időszakában is ugyanúgy kopaszodnak, mint manapság itt a Földön. Néhány szervezővel a „VIP” szobában beszélgettünk, majd az SFportal főszerkesztője, Miyazaki Jun pár szóval megnyitotta a rendezvényt. Ezt követően beültünk Szélesi Sándor Hogyan lesz az ötletből forgatókönyv? c. előadására. Sajnos ekkor még nem voltak sokan, és később sem telt meg a Budapest Jazz Klub. Sándor előadása a regényírással, novellaírással kacérkodóknak is hasznos lehetett, bár nekem újat nem mondott. Egri Lajos A drámaírás művészete c. könyvét én is csak ajánlani tudom.
A legjobb előadások számomra Kollárik Péter (Chelloveck) és Hatvani Balázs beszámolói voltak. Előbbi a Star Wars eredeti trilógia stop motion technikájáról adott elő – viszonylag keveset használták a három filmben ezt a fajta trükköt, Chelloveck azonban számos érdekes werkfotót vetített nekünk, és elárult néhány kulisszatitkot (pl. a Hoth bolygó hava szódabikarbóna volt, és orvosi maszkot viseltek a technikusok, nehogy hó/szódabikarbóna/vihart tüsszentsenek a stúdióban). Hasonló előadást tartott a HungaroConon is, ezért sokat vártam tőle; azt hiszem, nem csalódtunk, és a közönség soraiban talán ekkor (és később, a Trethon Emlékgyűrű átadásakor) ültek a legtöbben. Hatvani Balázs többszöri rákérdezésre sem árult el semmi konkrétumot arról, miként lépett ténylegesen a nagy álom megvalósításának útjára, viszont ő is elmesélt néhány érdekességet a Thelomeris és a Gingerclown c. filmjeiről. A fiatal rendező élete nagy álma volt együtt dolgozni Mark Hamillal („a nagy jedivel”), aki a Thelomerisben ismert magyar színészekkel lesz majd látható, hallható. A két film trailerét is levetítették (avagy a Youtube csodája). Bár első pillantásra egyik sem az én ízlésem, Balázs őszinte rajongása és lelkesedése meggyőzött róla, hogy megnézzem a filmjeit.Ezeken kívül még egy előadást láttam, mégpedig Kleinheincz Csilláét az írókör táborokról, ill. a Clarionról. (Az előadás elején nem tudtam bent lenni, a második felére értem oda, amikor szóba került az Írókör nyári tábora; mint egykori résztvevőben, kedves emlékeket idézett fel). Az előadás már olvasható az Irodalmi Boncasztalon, ill. a többi műsorszámhoz hasonlóan várhatóan a videofelvételt is közzéteszik majd. Csilla bemutatta továbbá az Ad Astra Kiadót, melynek célja minőségi, itthon mindeddig nem olvasható művek fordítása és kiadása. Mint a kiadó szerkesztője, két nevet és címet rögtön el is árult: Bacigalupi The Windup Girlje és Valente Deathless c. regénye 2012 tavaszára várhatók, és hamarosan további címeket is megtudhatunk.
Az SF napon három kerekasztal-beszélgetést tartottak, az első a hazai fantasztikus irodalmi díjakról szólt. A résztvevőket – Sárdi Margit, Czinkos Éva, Pusztay István és Miyazaki Jun – Szedlák Ádám moderálta. Ami az egész kerekasztal-beszélgetésre úgy általában jellemző volt: a kínos kérdések teljes elkerülése. Ennek sok oka lehet, pl. nem csak a résztvevők, de maga a közönség is belefáradt a témába, vagy mert tényleg arra helyezkedett mindenki, amire Czinkos Éva (Eve Rigel) kérte az embereket: várják ki a végét, mert még ki sem osztották a díjat. Én inkább azt hiszem, mindenki több fronton elmondta már a véleményét pro és kontra, a petárdákat pedig inkább a következő asztalnak tartogatták. A KIMTE elnöke mindenesetre azt ígérte, igyekszenek minden javaslatot megfontolni, figyelembe venni, sőt, akár azok hatására átalakítani az eddigi szabályzatot. A terv mindenképpen az, hogy az olvasóközönséget is bevonják a Magyar Fantasy Díj nevezésébe. Ennek részleteiről azonban az elnök nem kívánt beszélni.
Sárdi Margit, a sokat kritizált Zsoldos-zsűri elnöke úgy fogalmazott, az észrevételekre, kritikákra szükség van, a visszajelzések fontosak. Megjegyzem, a hangoztatott nyitottság ellenére lényegi változás a Zsoldos Péter díj életében az utóbbi fél évtizedben nem történt, talán sokakat (engem is) ez tesz, tett szkeptikussá a hazai SF-F díjakat illetően. A Zsoldos-zsűri elnökének abban viszont teljesen igaza volt, hogy az ellentétek kifejezése nem magyar sajátosság (ezt az SFmagon is megerősítettük már néhányszor, pl. amikor a hírsalátákban a brit fantasy vagy a Nebula díjjal kapcsolatos vitákra utaltunk). Az viszont nem igaz, hogy minden alkalommal parázs vita alakul ki a díjazott körül: az utóbbi években két regény is kapott úgy Zsoldost, hogy győzelmüket lényegében senki sem vonta kétségbe: Az isten gépei ill. A keringés évében.
A kerekasztal nem volt túl informatív az SFportal Press angol nyelvű pályázatával és a Trethon Judit Emlékgyűrűvel kapcsolatosan sem, ez utóbbit viszont később, a tényleges átadáskor maradéktalanul pótolták.
Egyébként, ha már a Star Warst, kardozó jediket emlegettem többször is, a rendezvény ideje alatt lehetőség nyílt kipróbálni a Nintendo Wii – Swordplayt. Mindig volt ott egy-két játékoskedvű kisgyerek és felnőtt, míg a honi SF élet tagjai inkább megmaradtak a verbális párbajoknál.
A blogbejegyzésem ihlette kéziratvadászok kerekasztala (Czinkos Éva, Kleinheincz Csilla, Németh Attila, Antal József és jómagam részvételével; a rendkívül ügyes és birkatürelmű moderátornak, K. Varga Beátának ez úton is köszönet) parázs, személyeskedésektől sem mentes vitát eredményezett. Részemről ezt sajnálatosnak tartom, ugyanakkor valamilyen szinten várható volt. A legnagyobb ellentét a hazai SF termés színvonalát érintően alakult ki, amelyet „megspékelt” az íróklubok, írókörök nem minden esetben tárgyszerű bírálata, valamint az olvasók “felelősségének” felhánytorgatása (avagy miért nem fogynak bizonyos könyvek). Az SFmag egyes tagjai sosem rejtették véka alá a véleményüket – és ezek még csak nem is homogének –, csupán ugyanazt tesszük, mint a hazai online SF élet más résztvevői. Téves értelmezésnek tartjuk azt a nap folyamán többször elhangzott kijelentést, hogy az SFmag másokra erőltetné véleményét (miszerint kizárólag az a minőségi, amire mi azt mondjuk). Nincs közös szerkesztőségi álláspont, policy, amihez minden körülmények között minden tagunknak ragaszkodni kötelessége volna, sőt. A honlap nem titkolt célja ismertetők útján megmutatni a közönségnek, hogy a fantasztikum sokkal, de sokkal gazdagabb, mint azt hinnék. Mindehhez adott esetben magyar művek bírálata ill. általában a magyar SF közbeszédben részvétel is hozzátartozik. Annál is inkább, mert a kerekasztal talán legnagyobb és legszomorúbb tanulsága szerint némely kiadók és szerzők a középszerűséget továbbra is nyíltan támogatják.
A harmadik kerekasztal témája a kimeríthetetlennek tűnő e-book, ellenség vagy maga a jövő volt, amelynek első fele jobbára technikai kérdéseket boncolgatott. Ezekhez Kiss Gabriellával (Hármas Könyvelés) különösebben nem szóltunk hozzá, inkább csak a második felében. Dűlőre most sem jutottunk (moderátor volt: Szemes Balázs; résztvevők az említetteken kívül Sellei Aranka a Digitalbookstól, Farkas István /Dworkyll/, Miyazaki Jun és Lovas Lajos), és ami engem – és úgy láttam, Junt is – érdekelt volna, az Lovas Lajos utalása volt egy bizonyos állami e-archívumra, ill. a készülőben lévő, kötelespéldányokra vonatozó jogszabályra. A beszélgetésből végül nem derült ki, hogy mi a koncepció, azonban úgy tűnt, mintha az archívum egyfajta „terjesztőként”, újabb webboltként lépne fel, a cél továbbá valamiféle „nemzeti DRM” kialakítása. Talán idővel hallunk erről konkrétumokat, egyelőre nem tudom elképzelni, miként működhet majd ez.
Már említettem a Trethon Judit Emlékgyűrűt, melyet az egykori Zsoldos-zsűri elnökéről, elsősorban műfordítóról és szerkesztőről neveztek el. A fordítók elismerését szolgáló díjat Trethon Judit családja és Pusztay István (SZEFANTOR) jóvoltából első alkalommal adták át. Juhász Viktor a lehető legjobb választás volt, úgy gondolom, a díj ezzel magasra tette a mércét, szerkesztőségünk tagjának ez úton is gratulálunk. Az átadón rövid életútbeszámolót kaptunk Trethon Judit munkásságáról – azt gondolom, a megemlékezés is hozzátartozik egy közösség életéhez. A díjátadóba két sajnálatos malőr csúszott, az egyik, hogy a díjazott nevét illett volna akkor bemondani, amikor felszólították, hogy lépjen elő a közönség arctalan tömegéből, a másik pedig, hogy a pódiumot éppen a projektor elé helyezték el, ám a készüléket nem kapcsolták le, amikor hárman – Trethon Judit édesanyja, Pusztay István és a díjazott odaültek. Így aztán az átadást követő rövid beszélgetésnek a homlokokra vetülő fény némi pszicheledikus hatást kölcsönzött.
Az utolsó programpont az e-book kerekasztal volt, addigra a létszám ismét megfogyatkozott, aki pedig akart, a Trombitás Sörözőben csatlakozhatott/folytathatta a megkezdett beszélgetéseket. Összességében vegyes érzéseim vannak, de a sajnálatos negatív érzelmekkel terhelt szembenállások ellenére mégis kedvező előjelnek tartom, hogy a hazai SF élet több szegmensében megvan a hajlandóság a nyitásra és együttműködésre. A következő rendezvény Szegeden lesz két hét múlva, a Bálint Sándor Művelődési Házban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése